Fábián József: Fekete Állatöv alatt
2020.07.21
Feketék a csillagok tűpontjai ma az égen,
a fáknak árnyai még fényben izzanak.
Az Állatöv forog, mint egykor régen,
a Vízöntő vízében úsznak a Halak.
A Hold sötét korongja magába szívja
mind a fényt, amit a fáknak árnyéka adott;
a hajnali sötétnek még pár percnyi híja.
A fényes éjszaka most még nem halott.
A tiszta égen ferdén átvonulni látszik
egy feketén pettyezett sereg:
a sötét Tejútnak síkja. Míg a fény elér odáig,
minden még meglévő idő lepereg.
A város sötétjei sorban kigyúlnak.
Mint megannyi, apró, éji fénynyelő szerkezet;
lassan a horizont alá merülnek vissza a Halak.
A nappali sötétben ki ad majd kezet?