Felföldi Lajos: Kérlek figyelj!
2020.04.04
Kérlek figyelj egy picit, mesélnék én valamit
neked!
Gyönyörű erdő volt itt rét s mező s rajta virág rengeteg!
Képzelj el egy Hatalmas erdőt égbe szökő fákkal!
Telistele ezernyi vaddal és madárral!
Erdő minek mélyen, kristályos hűs forrás fakad!
Mi patakká duzzadva már a réten s a mezőn szaladt!
Nyomába sarjadt a fű s ezernyi színpompás virág!
Erdő lakóinak nem is kellett ennél jobb világ!
Patakban kacsák s persze hattyú is akadt!
Békák, pisztrángok s más egyéb halak!
Örömmel tért vissza a nap, hold s a csillagok!
Már már összevesztek! No no ne tolongjatok!
Ám egyszer csak zord idő támadt hirtelen!
Sötét felhők Viharok, pusztítás mindenen!
Menekültek már vadak, madarak s halak!
Pusztulás várt rá ki itt megmaradt!
Erdő fái törtek s öregedtek, forrása majd hogy elapadt!
A rét és mező beszürkült, nem volt már tápláló patak!
Szomorúan jött fel a nap az égre, s hamar is távozott!
S búslakodva követe őt a hold és a csillagok!
Ám de Évekig tartó körforgás után!
A Kristályos forrás megindult lustán!
S lás csodát az erdő újra fakadt!
Kis mókus már az ágai közt szaladt!
Réten s mezőn már rohan a patak!
Itt vannak újra a kacsák, hattyúk no meg a halak!
Zölddel s virágzik már a rét és a mező!
A visszatért vadaknak, jó kövér legelő!
Madarak csicsergése veri fel a reggelt!
Szorgos méhek zömögése úgy zeng hogy már füled is megtelt!
Lélek gyógyító látvány, mi szem elé tárul!
Szitakötők, lepkék s többi szép min ember csak ámul!