Egyed T. Zsuzsi: Lám a láma

(Romhányi után szabadon, rohanásban...)

Lomha lett a láma lánya,
lábat lógat általába',
lassan lépdel, lépeget,
kémleli a kék eget.
Lepke mellett ellegelget,
felette a lenge felleg.
Legyél Te is láma lánya!
Lépegetve, hol megállva,
zöld mezőben álldogálva,
fecskét, szöcskét megcsodálva,
fűben fekve, fejen állva,
bambulj bele a világba!