Csongor Andrea: Kispéntek

Mikor messzi útról tértél végül hozzám,
kívül napok óta zuhogott az eső.
Nem kaptál karodba a küszöbön,
szétdobált ruháink nem jelezték
kanyargós utunkat a hálószobáig,
fürtjeid nem lógtak homlokodba,
melyeket azután elbájolóan suta mozdulattal
nem simítottál hátra.
Az inged másnap reggel nem ért
rajtam combközépig.
Egy lavór meleg vizet kértél,
hogy átfagyott lábad megmossam,
mindent megtaláltál nekünk a kávéfőzéshez,
és tudtad melyik székre szoktam ülni az aszalnál.
Te a mellette lévőre ültél.