Csató József: Digitális szerelem

Napjaink digitális világában szinte minden lehetséges. Rengeteg információt kapunk és adunk is egymásnak. De a világháló nem csak ezek közlésére alkalmas. Szerelmek is szövődnek szinte nap, mint nap.

J. és K. a Randivonalon ismerték meg egymást. Mindketten társat kerestek magányukban. Arra vártak, hogy végre találjanak egy olyan partnert, akivel meg lehet ismerkedni, közös nevezőre jutni. Próbálkoztak már előtte másokkal is, de valahogyan nem jött össze egy normális kapcsolat.

Mindjárt a kezdet kezdetén kiderült, hogy nekik most van közös témájuk, mondanivalójuk. Egyre gyakrabban írtak egymásnak üzenetet a Randivonalon. Azután rájöttek, hogy az Internet jóvoltából sokkal könnyebben értekezni, beszélgetni egymással a Facebook Messenger változatában. Miután megadták egymás e-mail címét és telefonszámát még bensőségessé vált a kapcsolatuk. Ettől kezdve már nem használta egyikőjük sem a Randivonalat.

Hamarosan lehetővé vált, hogy személyesen is találkozhassanak, miután K-nak dolga akadt a nagyvárosban. A megyeszékhely közeli községből tehát beutazott, hogy elintézze ügyes-bajos dolgait.

Így lehetővé vált, hogy egy cukrászdában randit beszéljenek meg. K. jött is, ahogyan megígérte. Egy kávé mellett elkezdtek beszélgetni, még jobban megismerni egymást, hiszen a személyes találkozás azért sokkal másabb, mint az Interneten történő beszélgetés, levelezés.

J. egyszer csak megfogta K. kezét és megsimogatta az asztal felett.

- Nagyon szép a kezed, jó hosszúak az ujjaid szögezte le K. És jó meleg a kezed.

- A Tiédet pedig jó simogatni, látszik, hogy dolgos vagy!

Még legalább egy óráig beszélgettek egymással. Sok olyan információt is átadtak egymásnak, amiről eddig nem esett szó a levelezésük során.

Azzal váltak el egymástól, majd hamarosan találkoznak.

Másnap K. elmondta, hogy nagyon jól esett neki a kézsimogatás.

J. elhatározta, hogy jó volna mielőbb újból találkozniuk. Úgy gondolta, hogy az udvariasság azt követeli meg, hogy először ő látogassa meg K-t az otthonában.

Egy esős napon fel is ült a buszra, hogy meglátogassa K-t. Fél órai utazás után meg is érkezett a festői környezetben található faluba, ahol ismerőse lakott. Ő már várta a buszmegállóban, néhány perces séta után meg is érkeztek K. családi házába.

• Nagyon szép helyen laksz és szép a házad, az otthonod, szögezte le J. Látszik nagyon rendszerető asszony vagy!

K. nagyon örült az Orchideának és a könyvnek, amit ajándékba kapott.

- Meghívlak ebédre Téged, így készültem.

Gyorsan hozzálátott az ebéd elkészítéséhez: rántott karajt sütött, hozzá krumplipürét készített. Szinte égett keze alatt a munka a tágas konyhájában. Nemsokára el is készült a finom étel. Hozzá is láttak annak elfogyasztáshoz, egy pohár vörös borral koccintottak megismerkedésükre.

J. vette a bátorságot, átölelte és megcsókolta az asszonyt, aki nem tiltakozott. Megköszönte a finom ebédet, a szíves vendéglátást. Azzal búcsúztak, hogy legközelebb J. városi lakásában találkoznak.

Így is történt, néhány nap múlva a városi autóbusz pályaudvaron várta az asszonyt. J. szinte a belvárosban lakott, így nem kellett sokat menniük, míg a házhoz értek.

J. szintén készített ebédet, finom pörkölttel várta az özvegy asszonyt. Ugyanis mindketten özvegyek voltak, J. már régebb óta, K. még csak néhány hónapja. Természetesen egy üveg minőségi cabernet sauvignon vörös bort tett az asztalra a férfi, hogy koccintsanak a barátságukra.

Ismét megölelte és megcsókolta a csinos, kedves asszonyt, aki fényt és melegséget hozott a lakásába.

Ezután egyre gyakrabban találkoztak, hol a faluban, hol pedig a nagyvárosban. J. egyre jobban megszeretette, sőt imádta az asszonyt, akibe nem volt nehéz beleszeretnie. Nagyon ízlett neki minden alkalommal K. főztje. Férfi létére ő is tudott főzni, de sütni nem szokott, K. krumplis pogácsája szeretett Édesanyját idézte.

Így teltek, múltak a napok. Az asszony azonban nem tudott dönteni, hogy mit is tegyen. J. ugyanis nyolc évvel idősebb volt K-nál. És előtte volt már egy ismerőse.

J. egy kicsit szomorú volt, hogy nem kap megnyugtató választ az asszonytól. K. ugyan többször is elmondta, hogy szereti és tiszteli a férfit. Ő azonban úgy gondolta, hogy talán egy fiatalabb társra lenne szüksége.

J. természetesen nem adta fel, mert egyre jobban szeretette a párját. Verseket is írt hozzá, amelynek az asszony nagyon örült, hiszen még soha senki nem írt hozzá szerelmes verset, sőt semmilyent.

K. születésnapján elmentek ebédelni egy város környéki étterembe. Piros rózsacsokorral köszöntötte asszonyát. Utána egy másik dunántúli nagyvárosba is együtt utaztak, meglátogatni J. bátyját. Haza felé a buszon átölve hajtotta fejét K. J. vállára. Csodás élményt éltek meg mindketten, amelyre napokig szívesen emlékeztek

Azonban az asszony még mindig nem tudott dönteni. Egyszer csak a Messengeren egy zenés üzenet érkezett J-nek. Meghallgatta a szerelmes üzenetet, szinte könnybe lábadt a szeme. K. tudomására hozta: végre rájött, hogy őt szereti az idők végezetéig. Erről szólt a szép dal, és a szövege.

Közben számos rendezvényen részt vettek, K. örömmel kísérte el párját a különböző kulturális eseményekre, barátaihoz is.

Ettől kezdve J-nek már sokkal jobb lett hangulata. Gyakran találkoztak, szerették egymást. K. javasolta, hogy menjenek el néhány napra egy wellness hotelba, hogy még jobban megismerjék egymást. Le is foglalták a szállodát, de közbe jött a COVID-19 járvány. Így nem mertek elmenni. K. négy napra meghívta magához a férfit, hogy kárpótolja. Nagyon finom ebédeket főzött. Jól elvoltak, szerették egymást. Mivel ekkor már kitört a járvány, J. barátja jött el autóval érte, hogy haza vigye. Természetesen I-t is meghívta ebédre a ház úrnője.

A haza utazás előtti nap estéjén azonban mint derült égből a villámcsapás, K. közölte, hogy most itt van vége. Bár szereti, mégis csak egy fiatalabb társat szeretne magának. Mindketten sírtak, J. magához ölelte az asszonyt és könnyezve mondta: - Én nem tudlak elengedni Téged, mert nagyon szeretlek! Ezután összebújtak és szeretkeztek.

Másnap szomorúan ébredtek mindketten.

A koronavírus miatt azután két hónapig nem is tudtak személyesen találkozni. De minden nap írtak egymásnak a Messengeren és videón is beszélgettek.

K. közben törölte magát a közös társkeresőből és átment egy másikra. A csinos asszonynak természetesen többen is írtak. Eggyel el is kezdett levelezni.

J. nagyon rosszul érezte magát, bántotta a dolog, gyomorgörcsöt is kapott. Skorpió csillagjegyben született, így nem adta fel könnyen. Újabb szerelmes verset írt, amit postán küldött el. Mivel sürgősséggel adta fel a levelet, tudta, hogy mikor érkezik az majd K. otthonához. Egyszer csak jelzett a számítógép, hogy üzenete érkezett a Messengerbe. K. írt neki, sírva közölte, hogy szereti a férfit és bocsásson meg neki.

- Drágám én nagyon szeretlek, sőt imádlak Téged! Nélküled nem tudok élni! Kérlek, hogy fogadd el a feléd nyújtott kezemet. Az idők végezetéig!

Nemsokára megjött a válasz, hogy az asszony elfogadja a felé nyújtott kezet, mert ő is szerelmes J-be. Úgy gondolja, hogy az idők végezetéig együtt lesznek most már.

Közben J. családja is megismerte az asszonyt, el voltak tőle ragadtatva. K. meg is hívta őket ebédre, közös kirándulásra indultak a Balaton partjára.

J. is megismerte K. családját. Közben letelt az egy éves gyászév is, így már nyugodtan találkozhatnak egymással akármikor.

Nevezhetjük tehát happyendnek a történetet. Igaz a régi latin mondás: "Omnia vincit amor"!, azaz A szerelem mindent legyőz!

A kitartás, az áldozatkészség, a kölcsönös szeretet, szerelem, megbecsülés, tisztelet mindig elnyeri a jutalmát! Az összetartozás rögös útjain járva, legyőzve minden elénk gördülő akadályt- ez az igaz történet konklúziója.