Brauer Adrienn: Vadvirág

Kopárságból született,
gyöngéd tested szélben lebeg,
Félszeg arcod felemeled,
Napfény s árnyék ölelkeznek.

Máshol díszes pázsit ékeként,
Csiszolt kövek testvéreként,
Karó mellett támaszkodva,
Minden harctól messze óvva.

S én csak csodállak, vadvirág,
Néked nincsen kalitkád,
Se támaszod, védelmed,
Eltaposnak, letépnek.

Szárazság perzsel, vagy ázol,
Szirmaid tisztasága elvarázsol.
Megsebzetten, letörten,
Újra kinyílsz, mindeközben.

Viszlát, díszes, pompás kerti csodák,
Ékes sminkben, hazug rózsák.
Kereslek téged vadvirág,
Hol nincsen többé álca, hamisság.