Bertalan Árpád: Hajnika 40

Volt ma egy érdekes, furcsa látomásom...
Negyven éved épp kertemben elásom.
Nem is csalás, és nem is ámítás,
Kezdődik egy újabb időszámítás!
Ketyegő órád most nulláról indul,
Nagy energiával újra beindul!
Tikk-takk és bimm-bamm! Az időd lüktet,
Nyargaló lovára újra felültet.
Folyton-folyvást építed büszke várad,
Míg emelt fővel nézel, lelked sose fárad!
Építed a jövőt az új nemzedéknek,
És várod, hogy lángoló elméje felébred.
Ha idáig eljut a jövő generációja,
Akkor majd eléri a Földnek minden jója.
Rajtuk múlik minden, csak add át a tudást!
Ambicionálj! Mit tehetnél? Mi mást?
Legyél pártolója ezer jó ötletnek,
S ne bánd, ha elképzelt utadról letérnek!
Tenni kell, de bármit, csak haladj előre,
S érezzék, nem akárki volt a felmenője!
Ha abban segítesz, hogy teljesüljön vágya,
Az lesz álmainak boldog melegágya.
S ha eddig még nem tanultad meg a leckét,
Akkor lesz igazán végletes kelepcéd!
Ne legyél példakép, légy vezérlő csillag!
Az "Isteni szikra" egyszer csak megvillan?!
Mutasd meg a célt, és azt is, hogy eléred
Ha törik, ha szakad! S ezt boldogan megéled.
Bízzál magadban! S ha benned is hisznek,
Váradnak ormára zászlóddal felvisznek!
Hogyha töretlen és kitartó maradsz,
Bátran jósolhatom, babérokat aratsz!
Hogy igazi hősöknek érezzük magunkat,
Őszintén dicsérjék tettünket, szavunkat!
De ezért tennünk is kell valamit / szerintem /
Akármit... Bármit... vagy talán MINDENT?!