Berkes László: Reménykedjünk...
2020.08.14
Töviskoszorús a
pünkösdi rózsa
emberek: egyedül mi tehetünk róla.
Már nyílott sok virág, idén is nyílni fog,
csodálatosak te is látni fogod!
Leander habzó
virága mint a tenger,
néznéd még, még újra ezerszer,
látod : a nap tűz rá gazdagon,
illata benned nyomot hagy nagyon.
Színes ruhában
az árvácska,
van bizony társa lila, kék meg sárga,
sírok gyönyörű virága vagy
nem vagy árva, hidd el, ne tagadd.
Margareta
virágszirom mosolya,
ezer tekintetet vonz oda,
sivatagi kaktusz nem szúr, nem bököd
virága most is csodásan tündököl.
Citromvirág
illatát ha érzed,
rabságba ejt, már soha nem feleded,
a szegfű a hívogatás virága,
talán a legősibb,oly sok hímzés tárgya.
Muskátli a régi
parasztvirág,
mégis csodájára jár a világ,
lehet álló, lehet futó fajta
fényben ragyog a szép színes arca.
Ápolásuk:
lányomra, unokámra hagyom,
őket e csodák öntözésére biztatom,
írok majd róluk... talán...egy év múlva,
pompás virágaim, nyíljatok akkor újra.
Pünkösdi rózsa,
azt kívánom neked,
dobd el ezt a borzasztó terhedet!
Reménykedjünk ebben, hiszem biztos így lesz,
s a sok-sok ember, kicsit talán más lesz!