Báthory Attila: Kérés hozzád

Fent a magasban hunyorog a vén Hold.
Szép álom tán, hogy itt vagyok Veled!
Fátyolszerűn borul ránk az égbolt,
féltőn, óva fogom két kezed.

Mámoros érzésként tör reám az ihlet.
Itt jártam én Veled nem is olyan rég!
Simogat a szellő, körülölel minket,
susogva szólít, vár a messzeség!

Jöjj velem, együtt, szálljunk magasra,
repüljünk a széllel hegyen-völgyön át!
Tegyél boldoggá, ne hagyj magamra,
szépítsd meg, kérlek, éltem alkonyát!