Bajnai Zsolt: A tízes
A nagy ABC-vel szemben, az út menti árok fölött, a járdára vezető átjárón estem el. A meredek lejtő vagy a derékszögű kanyarodás, esetleg mindkettő közrejátszhatott. De az is lehet, hogy csak nem tudtam rendesen fogni a huszonnégyes bringa kormányát, mert az egyik kezemben a barna dobozos Sopianae multifiltert, a másikban meg a visszajáró fémtízest szorongattam.
A tanító nénink, Sárika néni, nagy bagós volt. Meg Klárika néni, a matematika tanár, az Á-sok osztályfőnöke is. Minden szünetben ott ácsorogtak a kisiskola udvari ajtajánál, szinte hadarva beszélgettek, egyik karjuk keresztben a mellük alatt, azon könyökölt a másik, amiben a mutató és a középső ujjak között füstölögtek a cigaretták. Sárika néni barna dobozos Sopianaet szívott, Klárika néni meg piros-fehér tasakos Symphoniat. Miközben az udvaron szellőztünk két óra között, a cigarettáik hol a szájukban, hol testüktől eltartva, az ujjaik között fogytak. Minden nap legalább három szünetben. Meg reggel, az érkezőket várva, és sokszor délután, a napközi meg a szakkörök előtt is. Naponta egy doboz biztosan elszállt.
A kisiskola, ahová az alsósok egyik fele járt és az ABC is a falu központjában volt. Az iskolaudvar után állt a kultúrház, főbejárata előtt a vörös csillagos emlékmű, majd a keresztutcában a rendőrség, a pártház meg a takarékszövetkezet, aztán a kereszteződésénél a nagy ABC. Pár évvel korábban nyitott, hatalmas kirakatos, fémborítású, lapos tetős bolt volt, tetején a városokból irigyelt világító, színes neonbetűkkel. Nekünk úgy tűnt, mindent árulnak benne. Apám ott vette a huszonnégyesemet, az első bringámat, amit nem a bátyám nőtt ki nekem. De oda jártunk írószerért, hirtelen pótolandó ruhákért, sőt anyám az akkoriban újdonságnak számító mirelitért is. Ha meg csak úgy, a szülők nélkül néha bemerészkedtünk, hosszasan csodáltuk az eladó motorokat, a kék csepptankos MZ-t, a sárga JAWA-t, meg az aranybarna Rigát, amikre a falusi nagyfiúk többsége a nyolcadikos ballagás vagy a tizenhatodik születésnapjuk után átnyergelhetett. Nagyon vártuk, hogy ez velünk is megtörténjen.
Sokszor kellett Sárika vagy Klárika néninek valamit elintéznem tanítás közben. Borítékot vittem a nagyiskolába, szemléltető anyagot hoztam az utca túlsó végén lévő hosszú iskolából, átmentem a kultúr földszintjére bezsúfolt könyvtárba vagy csak a négytermes kisiskola valamelyik, másik osztályába. Csak a jó tanuló lányokkal kellett ezért a kiváltságért versengeni. Bár őket messzebbre, főleg egyedül se Sárika néni, se Klárika néni nem küldte. Pisti jöhetett még szóba, az osztály legjobb tanulója, a példás magatartású rajtitkár, de ő a közelben lakott, gyalog járt suliba. Én viszont a falu végéről bringával. Eleinte a tesómtól megörökölt kék-fehér fülessel, aztán a béna, vékonykerekű orosz szamárral, harmadiktól meg azzal a zöld-fehér huszonnégyessel, amit névnapomra vettek nekem 850 forintért. Bringával bármit gyorsan elintéztem. Minden utcát, bukkanót, veszélyes kanyart, beláthatatlan sarkot, elfogyó járdát ismertem. Télen hóban, ősszel, tavasszal esőben is tekertem.
Olykor elestem, de mindig azonnal felpattantam. Aztán este, fürdésnél megszemléltem a napi sebeket, de csak a csúnyábbakról számoltam be anyuéknak. A nagy ABC-vel szemben, az út menti árok fölött, a járdára vezető átjárón azonban nem ugrottam fel. A barna dobozos Sophinak nem lett baja, hiszen a másik oldalra dőltem. A nagy fémpénz, a pálmaágat feje fölött tartó lánnyal viszont eltűnt. Kiszabadultam a rám dőlt bringa öleléséből, és négykézláb kezdtem keresni a fűben. Tudtam, hogy nem mehetek vissza az iskolába nélküle, hiszen egy kék papírhúszast kaptam, tíz forint volt a doboz cigi, amit a visszajáróval kellett Sárika néni kezébe nyomnom. Tíz forint nagy pénz volt. A felénk lévő Kaló Pista boltjában három harmincért olykor Coca-Colát lehetett kapni, háromért meg LEO jégkrémet, puncsosat vagy csokisat. Ha a családban valakitől olykor öt vagy tíz forintot kaptam jutalmul vagy ajándék helyett, azokat azonnal eltettem, mert valamire mindig gyűjtöttem.
Az összes levél és fűcsomó alá benéztem, és minden feleslegessé lett mozdulat után éreztem, gyűlik a gombóc a torkomban. Tudtam, ha máskor is akarok olyan megbízásokat kapni Sárika vagy Klárika nénitől, amik miatt a többiek vagy irigyelnek, vagy felnéznek rám, hisz a tanár nénik dolgait intézem, és akár óra közben is kimehetek az iskolából, akkor nem mehetek vissza azzal, hogy eltanyáztam, a visszajáró tízes meg elvesztett. Sárika néninek ugyanis Klárika néni előtt ígértem meg, miközben a pénztárcájából elővette a meztelen férfis húszast, hogy vigyázni fogok. Bizonygattam, hogy a nagyszünetben simán megjárom bringával az iskola meg a nagy ABC közötti utat, és még akkor is visszaérek csöngetésre, ha az általában kihalt délelőttön lesznek páran a boltban. Kosár se kell, csak leveszem a cigit, fizetek, és tekerek vissza. Igyekeztem. Csak az eséssel nem számoltam.
Meg az ismeretlen férfival, aki az átjárón az eldőlt bringám meg fölém magasodott, és azt kérdezte, megütöttem-e magam. Szipogva tagadtam, és gyerekes bizalommal rögtön hozzátettem, inkább az a baj, hogy elgurult a tízes, amit a Sophival együtt kell visszaadnom Sárika néninek, aki talán már izgul, hisz mindjárt becsöngetnek. A férfi hátranyúlt, a farzsebéből elővett egy lapos, fekete pénztárcát, széthajtotta, majd a csatos részéből kivett egy nagy, kerek tízforintost és felém nyújtotta. Ismeretlentől semmit se fogadunk el, hasított belém apám minden nélküle tett utazás előtt százszor elmondott figyelmeztetése. Éreztem, elgyengülök. Aztán mégis a bennem élő apám lett az erősebb. Nagyot sóhajtva ráztam a fejemet. Majd apád megadja, mondta a férfi, és valahogy belekerült a tenyerembe az az érme.
Minden rendben volt, csak sorban kellett állni, füllentettem Sárika néninek, miután a bringámat bevágtam a tárolóba, és rá se nézve a kezébe nyomtam a barna dobozt meg a tízest, hogy mielőbb beállhassak az épület felé kígyózó gyereksorba. Este a vacsoránál se tudtam semmi érdekesről beszámolni. Nem akartam elmondani, hogy elestem, elvesztettem Sárika néni pénzét, és egy ismeretlentől is pénzt fogadtam el. Bíztam benne, hogy az a férfi soha se jelentkezik majd apunál a tízeséért.