B. Moravetz Edith: Mikor az emberek…
2020.06.09
Tavasz
van - ezt mondják - és én körülnézek,
maszk mögül, hiába, nem
érzem a szépet.
Hol lehet a régi kikelet
reménye?
Más a lég illata, más a
színe, képe.
Emberek az utcán messze
elkerülnek.
Tőlem vagy esetleg a
vírustól félnek?
Kérném: "Ne féljetek!" - Kinyújtanám kezem -
"Nem vagyok hordozó,
csak ezt kell viselnem!"
Egy fiú a házból kutyájával
játszik,
labdát elhajítja, kutyusa
járdáig
elfut, hanem ekkor hirtelen
megtorpan.
Rám néz, vakkant egyet,
szívem nagyot dobban:
"Megismertél
netán?" A farkát csóválja,
és rögvest felém fut,
szájában labdája.
Nem számít nála maszk, nem
számít a szabály,
neki csak az fontos, itt
egy régi barát!
Könny szökik szemembe,
meghatódott könnycsepp,
s gördül le szép lassan,
kincset érő gyöngyszem.
Jó, hogy rajtam a maszk,
takar jótékonyan;
egy kutyus hűsége hálával
megrohan.