Andor-Horváth Zsófia: A tanárok jelei
Anna nagyon jó tanuló volt, igy a gimnáziumi tanulmányait a biológia-kémia szakos osztályban folytathatta. A többi tantárgyakat is szerette, a nyelvek voltak a másik kedvencei, de nagyon szerette a földrajzot is. Izgalommal várták a földrajz órát, mert az igazgató úr (akit mindenki csak úgy hívott: Diri Bácsi ) tanította ezt a tárgyat. Természetföldrajz volt az elsősök anyaga és érdekes volt megismerni az ásványokat, kőzeteket, de később már nem volt olyan egyszerű dolog felismerni őket. Diri Bácsi nem a szokásos módszerrel tanított és feleltetett. Kérte, hogy ürítsék ki az első padokat és a felelőket ide ültette. Mindjárt hatan feleltek - irásban. Jaj, és el ne felejtsem, szóban is feleltek páran ezalatt. Ezt kezdetben értetlenül fogadta az osztály, a magyarázat és a rövid rajzos emlékeztetők a füzetben lehettek a segitségek számukra. Eddig mindig a könyv anyagát kértek számon tőlük, és ők így készültek erre a tantárgyra is, de Diri Bácsi egy idő múlva megkérdezte őket: "Mi van magukkal? Miért nem tanulnak? Ez az osztály a gimnázium színe-java és maguk csak a legrosszabb jegyeket produkálják!" Az osztály döbbenten hallgatott, majd valaki megkockáztatta: "De tanár Úr, mi készülünk..." "Ugyan már! Nem az a készülés, ha maguk bemagolják a tankönyvet! Nálam tudni kell! Értik maguk az összefüggéseket? Próbálják már összeszedni magukat és tanuljanak logikusan! Én nem szózuhatagokat várok maguktól, hanem azt, hogy logikusan tanuljanak! Ezért vannak a képes és rövid vázlatok a füzetükben, azt tanuljak meg és gondolkodjanak el, miből mi következik. Ha ezt megértik, látni fogják, hogy én akárhová bökök a térképen vagy a földgömbön, maguk tudni fogják azt, hogy mi a következménye az időjárási viszonyoknak, hol és mit lehet termelni és így tovább. Logika! Ezt értsék meg!" Az egész osztály még mindig szó nélkül ült, de azért valamit megértettek: próbáltak a későbbiekben logikusan tanulni.
És csodák csodája, ez a fejmosás nagyot lendített a jegyeken is, mert elkezdték máshogyan tanulni az anyagot. Most a legrosszabb jegy már a hármas lett és ezt is csak kivételes esetekben kaptak, mert ez az értő, logikus tanulás sokkal könnyebb is volt, mint a magolósdi. Igaz, a magyarázatokra nagyon oda kellett figyelni és a vázlatokat meg a rajzokat jól meg kellett jegyezni, de mivel Diri Bácsi órái mindig érdekesek és izgalmasak voltak, ez nem volt túl nagy megterhelés. Később már ebből az osztályból mehettek a dunántúli földrajzi versenyre és szép eredményekkel szerepeltek a diákok. Mindenki tudta, hogy Diri Bácsi szigorú, de mégis nagyon szerette mindenki a főldrajzot, mert látták, hogy Diri Bácsi arca mindig megelégedetten földerült, ha jól válaszoltak a kérdésére. Anna is mindig szeretettel gondolt vissza kedves tanárára.
Anna kiváló volt nyelvekből, és ez hamarosan ki is derült az orosz órán, ahol egy orosz születésű tanárnő tanította ezt a tárgyat, akinek a férje magyar volt. Mivel már nagyon régóta élt Magyarországon, csak egy enyhe szlávos akcentus jelezte, hogy ő nem magyar anyanyelvű. Akkoriban nem nagyon rajongtak a diákok az idegen nyelvekért, így az orosz sem tartozott a kedvencek közé, de Anna és Mari, az egyik osztálytársa kiemelkedően jó volt ebből a nyelvből. Tanárnőjük, aki nagyon lelkiismeretesen foglalkozott az osztályával, sokszor adott külön, nehezebb feladatokat Annáéknak, mialatt az osztály többi része könnyebb feladatokat oldott meg. A nyelvi szakos osztályoknak külön szakköre volt, ahol az iskolai anyagtól eltérő, nehezebb és más jellegű témákkal foglalkoztak. Anna és Mari csak elsősök voltak, amikor orosz tanárnőjük meghívta őket a harmadikos szakos osztály szakkörébe. Ez nagyon nagy dolog volt, mutatta, hogy sokat gondol erről a két lányról, szerette volna átvenni őket az orosz-francia szakos osztályba!
Ez bizony nagyon nagy szó volt, és a lányok gondolkádsi időt is kaptak. Év vége felé, amikor kissé lazább órák voltak már, a tanárnő versenyre hivta ki Annát és Marit az orosz órán - az osztály nagy örömére, mert akkor ők csak szurkoltak nekik és nem kellett tanulniuk - amit Anna nyert meg. A tanárnő mindkettőjüket két-két ötössel jutalmazta, mert keményen küzdöttek egymással. A kérdésére azonban, amiben jelezte, hogy nyítva áll az út a másik szakra, a lányok mégis maradtak a régi osztályukban. Anna később azonban bevallotta a kedves tanárnőjének, hogy talán mégis jobb lett volna átmenni a másik szakra, később ugyanis az angol nyelv lett a kedvence és a megélhetését is az angol nyelv révén vált valóra.