Andó István: A Föld napja szellemében
2020.06.12
Parafrázis
Íme
egy mai költemény,
és példán formázott sora.
Ma senki sem beszél keményen,
mámoros lett színpadias kora,
színe vérbő fesztiválon lenne,
vele úszik a sok semmi benne,
s hintett pora.
Sorban
játszik, újong évente,
zenés slam poetrys a Világ,
lehetőség tere róla zengne
~ hetvenöt milla! - hát nekivág.
Dal a dalról zúg, remegve,
lent kíséri a vonós árok,
fent harsonák!
Ki
van székben ki fölött,
ki ad hálót, ki szór halat?
Ingázhatsz rendszerek között,
van élet a csillagok alatt,
festett fény a semmiségbe,
fordítva áll - még nincs vége,
vár a gondolat.
Űrből
lóg az élet - látod,
műhold szemek védik fönn,
digitális gép a te barátod,
én remetének öltözöm,
nem való ez, abszurd álom,
úgy nevezik: trend világom
~ már költözöm!
A
távolból végzetes a csend.
Világunkban a tőke dolgoz,
jó státuszos bízva örvend,
hazudva jövőt kamatoz.
Kérlek, hadd most ezt el
az esti lézerfényt az esttel,
mi tombolva oroz!
Piros
ég alján haló tarló,
a klíma durván belenyúl,
fényes szikrák - sír az apró,
a perzselt ág lekonyul.
Lágyan ülnek ki a boldog
zöld halmon eloltott foltok
~ de alkonyul!