Ambrus József: Vitrinreformok
2020.08.11
Szívből utálnak
a törvények,
mégiscsak magyar állampolgár vagyok,
tízparancsolatokban a töltények,
és boldog, mert mindent leírhatok.
Betonfal, szögesdrót védi sorsom,
lakható legyen a magyar világ,
nem a hírnévre bízom csontom,
mely embert-káromló formaság.
Száz éve ugyanazt énekelem,
nem tudok mást, csak szolga vagyok,
pár verset írok, de hősiesen,
ha felkérnek a lázadó évszakok.
Csönddel
keveredik az állapot,
elloptam a Napot, a fényeket,
gyomrom éjjelnappal kavarog,
de megemésztem a körülményeket,
amíg a kompromisszumot kerestem,
felkészültem mindenféle rosszra, -
mert zseni voltál, és tehetségtelen,
gyertyáid a tétlenség kioltja.
Törvényekkel
teli, vitrinek között,
káromkodni csak belülről szabad,
új tollam jelszavakkal ütközött,
de a helyemen kavics sem marad.