Alexander R. Coney: Egyszívvel
2020.08.12
Csendes estén, mikor nem dúl vihar.
Nincs több zaj és az utca kihal.Bársony köddel takar az este.
Ám nyugodt álom, nem jön egy se.
Helyén vagyunk, de mégsem otthon.
Nem jár eszünk bár semmi gondon.
Emlékszünk még hol van otthonunk.
Ott, ahol még egymásra gondolunk.
Ez a hely a kettőnk szíve.
Hol érték még a másik hite.
Szív, mi egyet ver értem, s egyet érted.
Miben, ha a tűz kihuny, mindig újjá éled.
Lehet e szív bármily merész.
Mit sem ér, ha így nem egész.
Itt vagy bennem, hiába vagy távol.
Mellőlem mégis, annyira hiányzol.
Így óvom én édes álmod.
Lehet habár nem ezt várod.
Fogadd el, mit neked adok.
Egyszívünkben veled vagyok